Településtörténet

A falut Gyarmathnak, a heiligenkreutzi apátság idején Ruprechtnek nevezték.Gyarmat területe a Batthyányiak, majd Csáky László birtoka volt.
ll. Géza király a németújvári bencéseknek adományozta Gyarmatot, amit lll. Béla 1183-ban, - megalapítva a szentgotthárdi ciszteri rendet, - tovább ajándékozott a cisztereknek. A falu alapítója Wolfer Walter németújvári gróf volt. Első említése 1157-ből ered. 1393-tól a kegyúri jogokat a Széchy család gyakorolta. 1570-ben Thurzó Erzsébetnek a faluban 10 portálja volt. Az 1600-as években Poppel Lászlónak is volt birtoka.
Két önálló részből állt a falu. A templom és a temető melletti települést Kisgyarmatnak, a Partok lábánál, főleg az erdőirtásokkal elhódított részeken épült Nagygyarmat. 1931-ben kezdett összeépülni a két település, és a postaforgalom megindulásakor kapta Rábagyarmat nevet. Külterületei voltak: Külsőmajor, Erdészlak, Hegy, Rábelház, Siklérház. A családok elhelyezkedései alapján a házközösségekben élők szerekben helyezkedtek el, és kialakultak a családok nevét viselő szerek, így Kovács-szer, Huszár-szer, Dolgos-szer, Kardos-szer és még sorolhatnám tovább. A falu felső végét Fő-végnek, az alsót pedig Ó-végnek is nevezik.
A falu régi múltjára utalnak a területén talált római eredetű cserépmaradványok, pénzérmék, a csiszolt kőkori balta, és a gyarmati agyagból készült ősi cserépmaradványok is.
Területét a lakosság az erdők kivágásával gyarapította. A Rába lapos részein jó minőségű búza, kukorica és dohány termett. 1789-ben Tóth Mihály és testvére négy mázsa dohány termesztett Nagygyarmaton, 1823-ban pedig Takács Jánosnak volt jelentős termése. A földművelésben a bogárhátas, bakhátas szántást honosították meg, amiért nagyon sok volt a családelosztás alapján parcellázódó terület. Lentermesztéssel is foglalkoztak, azt feldolgozták kéziszerszámokkal ruházkodás céljára és ágyneműnek.
A faluban a Rába-völgy éghajlata üde levegőjű. 1924-től Geiszlinger Béla plébános kezdeményezésére a lakosság egy része a városi családok nyaraltatását vállalta jövedelemkiegészítésre. Talaja a folyó völgyében homokos és iszapos, a magasabb teraszos részeken agyagos. A Rába partjait a víz sodra erősen megváltoztatta áradások idején, ezért kanyarok átvágásával szabályozásra is sor került, de nem sok sikerrel.
1570 körül a a falu lakosainak a száma négyszáz körül volt. A törökök megjelenése, portyázásai erősen kihatottak lakosság életére és létszámára. 1600 táján behódoltak, és Szigetvárra fizették az adót. 1644-ben négy embert elhurcoltak a faluból. 1644-ben a szentgotthárdi csatába vonuló török hadak kirabolták, és jórészt felégették a falut. A lakosság elmenekült a sűrű erdős területekre. 1690-ben Kopasz Ahmet olajbég volt a földesúr, ezt követően Radaman Iszpáia, aki az adókat felemelte. Ugyanekkor a falu a császárnak is adózott. 1696-ra az elmenekült lakosság nagy része visszatelepült; a lakók száma 258 fő volt. Az 1700-as évek elején, mint a környékbeli falvak, a gyarmatiak is megtagadták az adózást, a robotot, nem fizettek hegyvámot, és az uradalomból kivágott fát maguk felhasználták vagy értékesítették.
1787-ben 565 főre gyarapodott a település lélekszáma és 79 házból állt. Mezőgazdaságból éltek, de kénytelenek voltak ezt kiegészíteni napszámos munkával, aratással, favágással. Egyik foglalatosságuk a zsindelykészítés volt, amelyben az asszonyok is tevékenyen részt vettek. Nagyon sokan foglalkoztak méhészkedéssel.
1828-ban 653, 1900-ban 1058, 1941-ben 1233 lakó élt a faluban. Ettől kezdve a lélekszám csökkenni kezdett. 1910 és 1949 között a lakók több, mint 80%-a, 1980-ban a 40%-a élt mezőgazdaságból. Viszont folyamatosan nőtt az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottak száma. 1900-ban 164 zsúpos ház volt, mára már eltűntek. A falu múzeuma is cseréptetőt kapott a jobb fenntarthatóság miatt.
Iskolaépületről már 1717-ben történik említés. Az első iskolamester neve 1757-ből ismert. 1770-ban a tanító Kötse István volt. 1911-ben épült három tantermes iskola. 1934-1942 között 150-160 tanulója volt átlagban az iskolának. 1953-ban új, négy tantermes iskolát avattak, ahol kilenc tanerő volt és 162-en tanultak a padokban. 1995-től az iskola nyolc tantermes lett 10 pedagógussal.
Templomáról első említés Szécsi Tamás iratai között fordul elő, ahol virágzó plébániát említenek 1439-ben. 1647-ben a templom megsemmisül. 1698-ban újra felépítik. 1726-ban renoválták. 1770-ben újra tatarozták és bővítették toronnyal. Ekkor Szent Lambert püspök nevét vette fel. A rábagyarmati templom azonban első említésénél jóval előbb épült; a feltárt leletek alapján az 1200-as évek elején, amit az ásatások, feltárások, a körötte elhelyezkedő ősi temető bizonyít. 1750-től megmaradtak az anyakönyvei; a keresztelés, halálozás, házasság nyomon követhető. 1868-ban a plébániához Csörötnek és Kondorfa tartozott. A falu lakóinak nagy többsége római katolikus, de a templom 1576 és 1632 között, majd 1647-től 1698-ig a protestáns egyház birtokában volt.
1895-től a csörötneki anyakönyvi kerülethez tartozott a falu. 1990-től önálló jegyzősége van.
Boldizsár nevű malma az 1800-as évek közepén épült. 1911-12-ben hozták létre a Bicsák-malmot. Tulajdonosait koholt vádakkal elhurcolták, és így 1950-ben megszűntek.
Az l. világháborús emlékművet 1921-ben emelték. De van II. világháborús emlékmű, és az 1848-49-es szabadságharc hőseinek is emléket állítottak. 1969-ben a falu megvásárolta az 1850-ben épített füstös-konyhás lakóházat, amelyet 1970 óta múzeumként működtetnek.
1957-ben villamosították a falut. A vezetékes ivóvizet 1981-ben vezették be. 1994-ben kaptak telefont. Orvosi rendelőt pedig 1987-ben. 1945 után épült kultúrterem, 1963-ban pedig kultúrház. Ide kötődik Ács László tanító, iskolaigazgató és a méltán világhírűvé vált Színjátszó csoport, akiknek tevékenységéről Szabolits Béla filmrendező készített dokumentumfilmet, ami világsikert aratott. A színjátszókörrel 1920-ban került színre az első népszínmű, a csoport több rövidebb kihagyás után legtöbbször évente bemutatott egy színdarabot.
A sok aktív pedagógus és pap közül két nevet kiemelnék, akik Rábagyarmat neves emberei lettek:
Ács László, magyar és történelem szakos tanár, helytörténész, néprajzi és irodalomtörténeti kutató.
Zalaszentivánon született 1935-ben. 1954-ben került Rábagyarmatra. 1955-től vezette a helyi színjátszó csoportot. Mintegy félszáz tanulmánya jelent meg a falu életéről és Kocsi László költőről. Létrehozta 1970-ben a falu néprajzi gyűjteményét. Fő munkája: Falunk képeskönyve, amely 1977-ben jelent meg. Álmok után címmel portréfilm készült róla
Kocsis László 1891-ben Szőcén született. Katolikus teológiát végzett. Pap és költő.
Újdombóváron volt plébános, később pécsi kanonok lett. Legjobb verseiben Rábagyarmatot örökítette meg, annyira meghatározóan, hogy 1963-ban a Magyar irodalmi lexikon rábagyarmati születésűnek írta.
Helyi látványosságok:

Szent Lambert templom
Szent László forrás
Rábel-kápolna

Már az őskorban is lakott hely volt. Az ókorban a kelták lakták a vidéket, majd a római hódítás után az 1. századtól római őrhely. A templom 1960 utáni átépítésekor az Árpád-kori maradványok között találtak e korból datálható köveket. Állandóan lakott a népvándorlás óta. Nagy Károly frank birodalmának keleti, az avarokkal határos, túlnyomórészt szlávok lakta végein, a határok védelmére bajor és frank telepeket hozott létre. Ezek a honfoglaló magyarok elől nyugat felé húzódtak, de - különösen a magyarság által el nem foglalt területeken - Bajorország irányából folyamatos volt a betelepülés. A honfoglalás után a nyugati gyepű egyik katonai őrhelye létesült a Rábától délre húzódó dombokon. A történészek szerint a falu neve a Kürt-Gyarmat honfoglaló törzsre vezethető vissza.

Rábagyarmatot először 1157-ben említik, mint a németújvári bencés apátság egyik birtokát. A szentgotthárdi ciszterci apátság 1183 évi alapító levelében, mint a birtok egyik legkeletibb majorja szerepelt, s a 20. század közepéig a rend birtokolta a földesúri jogokat. Ez az oka annak, hogy nincs és nem is volt a faluban nemesi kúria, udvarház, kastély. A III. Béla által behívott, alapító cisztercieket utoljára Anjou Lajos erősítette meg jogaikban 1347-ben: …az apátság és annak apátjai, konventje és jobbágyai, mint saját közvetlen védnökük a király oltalma alatt állók, csakis az országbíró elé … idézhetők. A szövegben szereplő jobbágyok között voltak a gyarmatiak, akiket minden egyéb igazságszolgáltatás alól kivont e királyi rendelet.

Amikor 1777-ben Mária Terézia rendeletére megalapították a szombathelyi egyházmegyét, az apátság birtokai (köztük természetesen Gyarmat is) a ciszterciek kezelésében maradtak. A kiegyezés után, 1877-ben az apátság beolvadt a zirci központtal működő magyarországi egyesített ciszterci apátságba és azóta a gyarmati uradalom birtokosa Zirc apátura. A második világháború után az egyházi birtokok államosításával ez a jog csupán a templom és a parókia területére korlátozódik. A plébánia jelenleg a szombathelyi püspökség irányítása alatt működik, s a plébánosa látja el a nemrég felépített csörötneki templom szolgálatát is.

A vidék a magyar megtelepedés határán, Stájerország és Burgenland szomszédságában található, s a honfoglaláskor a német népességen kívül szlovén (vend) települések is voltak a vidéken. Később német, horvát betelepítések is történtek, s a viszonylag kis távolságra fekvő falvak között a házassági kapcsolatok, elvándorlások egy-egy községen belül is kevert népességet eredményeztek. A gyarmati anyakönyvekben vegyesen szerepelnek a különböző eredetre utaló családnevek: a szlovén Dancsecs, Mesics, Ivancsics, Szukics illetve német Pránder, Siklér (Schickler), Hujber (Huiber-Huibert), Köbli, Pencz és természetesen a magyar Huszár, Kovács, Dolgos, Pethő, Benczik (=Pencz?) stb. Igaz, a monográfiák Rábagyarmatot mint magyar falut említik, de ilyenkor egyrészt a többségre utalnak, másrészt a népszámláláskor rögzített „vallomást” veszik alapul. Pável Ágoston neves vas vármegyei történész, nyelvész és néprajzkutató szerint a vend nyelvet használó valamikor szlovén etnikum jelenléte a családnevek és falu szlovén neve alapján kimutatható. A szentgotthárdi ciszterci szerzetesek szláv földművesekkel népesítették be a falvaikat. Pável és más kutatók szerint nyilvánvaló, hogy a szlovén területek a környéken kiterjedtebbek lehettek a mostaninál, ezért Rábagyarmat is éppúgy a Vendvidék részének tekinthető, akárcsak más szomszéd települések, mint Rönök, vagy Csörötnek. A magyarság-tudat azonban mind a viseletben, mind az építészetben, a népszokásokban, a nyelvhasználatban tetten érhető. A millenniumi monográfiák szerint az iparosodás és a gotthárdi német lakosság szokásai azonban kivédhetetlenül begyűrűztek a falu és minden szomszédos település életébe. A második világháborút követően pedig a környék az ország többi részeihez hasonlóan beolvadt a nagyvilágba: a motorizáció, a farmer nadrág, a rágógumi, a hamburger, a Coca-Cola megtette hatását. A 20. század közepén még őrizte a falu a hagyományt, de egy füstös konyha kivételével ma már minden lakóházat modernizáltak, a paticsfalú épületeket lebontották, a rakott tűzhelyeket rezsóra, a kemencéket, cserépkályhákat cirkóra, etázsra cserélték. A mezőgazdaságot gépesítették, a vidékre jellemző bakhátas földművelést a modern agrotechnológia váltotta fel.

Vas vármegye az ország többi területéhez képest eléggé sűrűn lakott volt. A 19. században 70-80 lakos élt egy négyzetkilométeren, s ezzel a megye a 3. helyet foglalta el az országban. Az ugyancsak ebből az időből származó adatok szerint átlag kb. 600-an laktak községenként, így azok határa is igen csekély, átlag 9 négyzetkilométer volt. Ezért országos viszonylatban a megye úgynevezett aprófalvas térségnek számított. Az 1880-as adatok szerint Gyarmaton 997 lakos élt a falu 179 házában. Összehasonlításul néhány környező település: Csörötnek 871 lakos/138 ház; Rátót: 205/32; Gasztony: 806/119; Magyarlak: 516/104; Kethely: 456/80; Vasalla: 552/78; Pinkamindszent: 791/119. Itt pedig az ismert népszámlálási adatok:

Rábagyarmat ma a műút és a vasút mellett fekvő Rátótról is megközelíthető a 20. sz. elején épült hídon. A szentgotthárdi csata-t (1664) taglaló munkák említik, hogy a Bécs felé törekvő törökök az átkelést a körmendi, a csörötneki és a gotthárdi hídon próbálták többször kierőszakolni, tehát akkor sem lehetett itt híd. Valójában ez az átkelés az augusztus 1-jén elvesztett csata után történt, miután a keresztény erők a folyó áradása miatt nem üldözték a török fősereget, ezért azok kisebb csapatokkal egy kósza kísérletet tettek még a Rába-átjáró megszerzésére, melyet a keresztény hadvezetés is kisebb német és horvát erők bevetésével gátolt meg, de ezeknek a harcoknak nem volt már nagy jelentősége. Az átkeléshez helyet kereső török had portyázói Gyarmatot is felperzselték, s a lakosságot megtizedelték. Ezt korábban a tatárok is megtették, s ezért biztos, hogy a mai vegyes névviselés nem a honfoglalás idején kialakult néprajzi összetételt tükrözi.

Az apátság gazdaságai között a Rába jobb partján vezető út biztosította a közlekedést, s ennek az útnak végállomása volt Gyarmat. A magisztrális úthálózat, még inkább a vasútvonalak kiépítése előtt nem sok értelme volt a jelentéktelen Rátóttal való összekötésnek, melyet ma is csupán a vasútállomás és az országos főútvonal tesz a gyarmatiak számára fontossá. A busz is a régi apátsági út nyomvonalán, Szentgotthárd és Rábagyarmat között közlekedik.

Az első világháború után a magyarországi szlovén önállóság hívei szerettek volna Szlovenszka krajina néven önálló területet szervezni a Vendvidékből, amely a föderális alapon megszervezett Magyarország része lett volna, vagy pedig kiszakad és tagállama lesz Jugoszláviának. A programot vezető Klekl József nem kizárólag a szlovén falvakat akarta ebbe belevonni, hanem Szentgotthárdot és más környékbeli falvakat, amelyek történelmileg és egykori népességét tekintve kötődtek a Vendvidékhez. Ebbe Rábagyarmat is beletartozott. Az 1919-ben proklamált Vendvidéki Köztársaság is területéhez kívánta csatolni a falut, de nem volt megfelelő fegyveres ereje. A politikai helyzet azonban a háború utáni zűrzavarokban mindig másképp alakult, s nem került sor a Szlovenszka krajina megteremtésére, így Rábagyarmat sem lett a krajina, vagy Jugoszlávia része.